Nyuszi ül a hóban, lába vajon hol van? Vagy valami ilyesmi...nem vagyok egy nagy költő. Nyuszi! Beteg vagy? (őőő tudod, tavasz van). Avagy hogy éljük túl a hó nyulat?

Amikor még nem tudtam hogy a fotózás komoly szerepet játszik majd az életemben, akkor készültek ezek a képek. Nagyjából 15-16 éve. Volt egy filmes gépem, egy Minolta. Nagyon szerettem. Én nem tudok olyanokat mondani hogy milyen filmre készült és milyen blendével, mit tud iso szempontjából. Egyrészt ez akkor nem érdekelt és már fogalmam sincs róla. Film. Színes. Amúgy itt a tavasz, csak kinéztem az ablakon és a WTF érzés fogott el...valahogy muszáj volt csillapítani...hát elmerültem a múltban, és a nyárban.

Nyakon csíptem egy doboz epret. Imádom az epret. Jó tudom ez nem az. Műeper. De az illata egész igazinak tűnt. Az íze...a látványa már megengedi, hogy Anne Shirley-t idézve "tág tere nyíljon a képzeletemnek"... így hát minden további nélkül el tudom képzelni hogy egy mezőn szedtem, szezonban/kor, saját kezűleg. Vágyom már a jó időre. Ez egy picit segített. Picit. Ici picit. Megosztom veletek, hátha nektek is segít. Picit. Ici picit. :) (lehetnének szebbek is, de képzeljétek őket azoknak...zöldebb sapkával, pirosabb husival ;))